Oldal kiválasztása

Durran és villan!

Az alábbiakban Marton Gergő -tiszteletbeli FotóBetyár, volt tanítványunk- írását olvashatjátok. Tudniillik Gergő, épített egy kis kütyüt, amivel szinkronizálható a vaku elsütése és a képek olyan jól sikerültek, hogy megkértük Gergőt egy kis „hogyan készült” cikk tető alá hozására. 🙂 A képek nagyíthatóak, ami nem fért a cikkbe az a végén a galériában található. Ime a végeredmény:

Durran és villan!

Avagy hogyan ijesszük meg egy vizes lufival úgy a vakunkat, hogy ettől elvillanjon?A lufi és gombostű kapcsolata általában hangosan ér véget. Miért is ne használhatnák ezt a hangot arra, hogy vakunkat vagy gépünket ezzel szinkronizáljuk?

1. Hol is kezdjük?

A kütyü (hivatalos nevén kioldó):

Először is kell egy eszköz, amivel ki lehet oldani vakut és/ vagy fényképezőgépet. A legtöbb DSLR rendelkezik kioldó bemenettel, és minden gépvázra szerelhető vakunak van egy középérintkezős csatlakozása. Ezeket kell ilyenkor használni. (Erre találták ki őket ) Aki nem fél, hogy megégeti magát a forrasztó pákával, az könnyen talál olyan elektronikai kapcsolást neten, amit viszonylag olcsón meg tud építeni (kevesebb, mint egy Mátyás Király ;-). Aki nem ilyen gyakorlott az kereshet kész megoldásokat, amit csak össze kell dugni a vakuval vagy a géppel és kész is. Vannak egész érdekes mobilos appok is erre a célra. Igaz, én személy szerint ezekben kevésé hiszek, hogy elég gyorsak lennének, de mivel nem próbáltam ezért nem tudhatom biztosan (lásd youtube: DigitalRevTV: Speedshooter). Én magamnak terveztem és építettem egy teljesen analóg eszközt. Ez ugyan nem szép, de pont olyan lett amilyet én szerettem volna, és bármikor tudom módosítani.

Pár apró alapelvárás a kütyüvel szemben:

  1. Legyen állítható az érzékenységi szint
  2. Lehetőleg működjön elemről
  3. Ne legyen nagy a késleltetése
  4. Vakuhoz és fényképezőgéphez is jó legyen.

!Egyes régi vakuknál vagy 240V-os hálózatról működő vakuknál előfordulhat akár 400V körüli feszültég a vakupapucs érintkezőin, tessék ezt kellően tiszteletben tartani az ilyen eszközök használatánál!

2. Hogyan folytassuk? Itt az ideje eldönteni, hogy a vakut oldjuk ki, vagy a gépet. Ha a vakut oldjuk ki, akkor sokkal rövidebb késleltetés érhető el. Hátránya, hogy gépen ilyenkor elég hosszú expozíciós időt kell használni (mivel a lufi durranás nem süti el a gépet csak a vakut, a gépet manuálisan kell szinkronizálnunk) könnyen lehet, hogy több mint 2 másodpercet. Így csak viszonylag sötétben lehet képeket készíteni. Persze éjjelenként esténként nem olyan vészes, mondjuk nem javasolt éjfélkor sok lufit szétdurrangatni mert a szomszéd ránkhívja a jardot! 🙂

A másik lehetőség, ha a gépet oldjuk ki és nagyon rövid záridővel exponálunk. Ilyenkor érdemes a tükörfelcsapás opciót a gépen bekapcsolni, ezzel is le lehet rövidíteni a hang és a zár tényleges kioldása közti időt. Mivel a késleltetés gépenként eltér, így ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy mire elég és mire nem. Én még nem próbáltam ezt a módszert alaposan, így erről nem szeretném leírni a tapasztalataimat.

Egy vakus fekete hátteres kép készítése: A gép szemben a háttérrel, én egy sötét textilt használok erre a célra. A vakut a téma vonalától a háttérhez közelebb helyezem el úgy, hogy az éppen ne legyen benne a képben. A fényképezőgépet egy állványon a háttérrel szemben helyezem el. A kioldáshoz szükséges mikrofont pedig a téma fölé teszem, lógatom. Csak az a fontos hogy ne legyen a képben, vagy legyen fekete (háttérhez hasonló) és akkor könnyű kiretusálni utólag. A képkészítés menete: Fókusz beállítása (a sötét miatt lehet, hogy manuálisan, vagy segédfényt kell használni) után, az exponáló gomb megnyomása a gépen, majd gyorsan kiszúrni a lufit, a felvillanó vaku fényénél a retinánkba ég a kép így, azt meg sem kell nézni a gépen.

Az expozíció beállításnak lépései:

  1. Válasszuk a lehető legalacsonyabb ISO értéket, a záridő legyen 2 másodperc vagy hosszabb.
  2. Addig szűkítsük a rekeszt, amíg egy próbaképen a háttér szinte teljesen sötét nem lesz.
  3. Egy próba témával csináljunk pár képet úgy, hogy most a vaku expozícióját állítjuk be kézzel. A lufi durranás helyett taps is megteszi. (Itt ki is derül, kinek mennyire poros a keze. ) Aki nem szeret tesztképeket csinálni, ő ki is számolhatja a helyes expozíciót a vakuja kulcsszáma, a vaku távolsága és a korábban beállított rekesz alapján.
  4. Kipróbálni élesben.

Időzítés:

Van még egy kulcstényező, ez pedig az időzítés. Maradjuk a lufis esetnél. Mennyit szeretnénk megmutatni a lufiból? Szinte még egyben van, vagy már nyoma sincs? Bizony a két állapot közti különbség igen kicsi időzítés szempontjából. A másodperc ezredrészeiben mérhető.

Alábbi fenti képen a mikrofon kb. 15 cm-re volt a lufi felett, így a vakut már a durranás után 0,0004329 másodperccel kioldotta. A lufi szinte teljesen egyben van. Összehasonlításképpen a Canon 650D fényképezőgép legrövidebb reakció ideje (fókuszálva live view módban – (tehát a sok fotó mód közül az egyik leggyorsabban)) a kioldásra 0.062 másodperc. Tehát lényegesen később fotózna a gép>> a lufi már teljesen összeesett állapotban lenne. Tehát ilyen rövid időzítéssel csak vakut kioldva lehet képet készíteni.

A következő (fenti alsó) képen a mikrofon 1,5 méterre. Ekkor az időzítés: 0,004329 másodperc (ami még mindig több mint egy nagyságrenddel gyorsabb a gépem legrövidebb reakcióidejénél). Itt a kép lufit már csak nyomokban tartalmaz.

Különbség vaku és vaku közt: A alábbi képen a vízpermetes luf két oldalát két különböző vaku világította meg. A bal oldali egy olcsóbb, egyszerűbb darab. Szépen látszik, hogy a vízcseppek kevésbé pontszerűek, elmosódottak. Jobb oldalról viszont egy gyári Canon Speedlite rendszervaku adja a kék fényt. Ez sokkal jobban kiemeli a pillanatot.

Mivel a tűt a korábbi képeken nem sikerült igazán kiemelni, ezen a képen úgy rejtettük el, hogy egy fekete textilen szúrtuk át. Ugyanezzel a textillel rejtettük el a lufit fogó kezet is.

Buktatók:

  1. Túl érzékeny a mikrofon és minden apró neszre elvillan a vaku (sötét helyen gyorsan fejfájás a vége, a nem várt villanásoknak).
  2. A lufin túl sok a víz, így az csöpög, illetve durranáskor beteríti a lencsét is. (Képenként érdemes ellenőrizni az objektívet)
  3. Ha színező fólia/filter (nincs ilyened? >> de van >> reklám zacskó, mosogatószeres, öblítős flakon >> levágva még a rá is lehet cuppantani a vakura, oszt még rögzíteni sem kell 🙂  kerül a vaku elé, akkor újra be kell állítani az expozíciót.
  4. Ha több mint egy vakut használunk, ügyeljünk arra, hogy egyszerre működjenek, pl. háttérfény ne kerüljön a téma elé, azért mert nem egyszerre villantak.
  5. A vakuk középérintkezőit ne kössük egymással párhuzamosan! Vakunként külön kioldó kimenet szükséges! (a rádiós és infra kioldások akkor jók, ha nem hoznak túl sok további késleltetést)
  6. A szomszédok béketűrése is lehet „kioldható” lufi durrogtatással.

A szerzőről: Marton Gergely, szabadúszó hobbyfényképész, FotóBetyár, villamosmérnök. Köszönjük szépen a cikket Gergő! 🙂

Alább a galéria és a hírlevél feliratkozási lehetőség, ha nem akarsz lemaradni a hasonló finomságokról 🙂