Időről időre, komolyabb elemzésnek, vizsgálatnak vetjük alá, az arra érdemesek képeit, munkáit. Sorozatunk első leánya a képei alapján méltán híres Anastasia Volkova, orosz származású fényképész hölgy, akinek képei által okozott hatást egy három részesre tervezett sorozatban próbáljuk megfejteni és közreadni. Íme a második rész! (Az első részt ITT találjátok. A cikk képei kattintással nagyíthatóak) 

Mai alkalommal is a képekhez fogunk közelíteni, méghozzá a hogyan készült, mitől különleges szempontból. A múltkor megbeszéltük, hogy Anastasia képeinek egyik fő jellemzője az életlenség (nem, nem homályos… a fénykép az életlen), vizsgáljuk meg ezt egy kicsit jobban:

Különböző életlenségek léteznek:

  • Optikai: amikor olyan téma/képpontok kerülnek rögzítésre,  amelyek  nem az objektív élességi síkjában voltak találhatóak.
  • Bemozdulásos: ennek legyen most két alesete: Aktív >> a kamera mozgott az exponálás alatt; Passzív: a téma mozgott az exponálás alatt.

Volkova inkább az előbbit, tehát az  optikait részesíti előnyben. Eszközei ehhez a Pc/Tilt shift és Lens Baby optikái, illetve vélhetően a Photoshop szoftver Lens blur filtere. Nézzük meg őket egyel jobban, mert félek, hogy “hallgatóságunk” magas százalékát veszítettük el az előző mondat birodalmi kódjainak használatával.

Pc/Tilt shift objektívek: Használatuk és tudásuk önálló cikket érdemelne, csak a lényegre törekedve: léteznek a giga mega ultra nindzsa profi fényképezőgépek a műszaki kamerák. Objektív és hátfal síkjuk szabadon eltolható, dönthető variálható, így egész különleges perspektívák állíthatóak elő vele vagy kiküszöbölhetőek bizonyos hibák, például nyitott rekesszel is minden éles lehet a képen (A mondat értelmezésében segítségedre lehet a mélységélesség interaktív anyagunk). Nagyjából ezt az optikai sík dönthetőséget és eltolhatóságot próbálják utánozni a PC- Perspective Correction / Tilt+Shift optikák.

Disz iz háu it lux lájk

A kulcs Anastasia fotóin, hogy az  optikai  sík döntését fordítva, szándékosan rossz korrekciót alkalmazva nem több, hanem jóval kevesebb dolog lesz éles a felvételen és egy nagyon faramuci, szokatlan, éppen ezért érdekes mélységélességet kapunk végeredményül. Ennek egy másik pozitív oldalkocsija, hogy egyben a téma kiemelése is megtörténik (a főtéma  mindig  valahogy kiemelendő: fénnyel, kompozícióval, színekkel, élességgel ) A  modell környezetben pedig kialakul ez a furcsa elmosódott álomszerű periféria.

Most gondolom többen könnyek között törnek ki miután rágugliztak az ilyen objektívek árára. Van egy jó hírünk azonban a számotokra. Nem csak ilyen objektívvel lehet elérni ezt a hatást. Abszolút hasonló effektust érvényesít a Lens Baby lencse család, aminek a legolcsóbb tagja már 20-30 kiloforintért elvihető. Ezen antiobjektív család leginkább a frontlencse össze-vissza mozgatásával éri el ezt a defókuszált végeredményt. Itt a hatás azért annyira nem különleges, inkább arról van szó, hogy az objektív csak egy kis körön belül rajzol éles képet és ennek a körnek a helyét változtatni lehet a frontlencse taszigálásával (szándékosan nem tekergetést írtunk, mert a hagyományos üvegeknél tekergetéssel állítunk élességet, itt inkább “taszigálni” kell az első lencsetagot)

Utolsó lehetőség az utólagos effektelés Photoshopban. Itt a Filter menü >> Blur >> Lens Blur almenü pontját kell előszedjük és alkalmazzuk a képre (megfelelő szelekciók után). Talán nem kell mondjuk, hogy ez a legolcsóbb variáció a 3 lehetőség közül.

Oké elég a technikából, vegyünk egy -pláne férfi cikk írónak- sokkal kedvesebb témát, a Hölgyeket. Múltkor beszéltük, hogy ezek nem egyszerűen a csinos kategóriájú lányok. Anastasia Volkova ha épp nem esküvőn (hozott anyagból) fotózik, akkor nagyon odafigyel, hogy csak unikális, angyali szépségű alanyokat vet a digitális érzékelőjére. Ime egy kis segítség az ilyen bella donnák felkutatásához, kiszúrásához (nem ezek a lányok legtöbbször nem a kitett mellel, tűzpiros minidresszben közlekedő “csak győzd nem észrevenni” kenósorsolásos alanyok) Ezek a lányok sokszor:

  • Apró termetűek, mert fiatalok (Anastasia nem annyira a kifutók magas modelljeit favorizálja)
  • Vékonyak és törékeny termetük íveit szinte bármilyen testtartás esetén meghatóan gyönyörűen öleli körbe, simogatja az oldalról érkező fénysugár
  • Arányaik ideálisak, szép formájú ívelt fejforma, középen csücsül a nyakukon, amiből cirógatni valóan görbül előre lágy ívekkel rendelkező álluk
  • Ajkaik és szemeik vonala érdekesen girbe-gurba és könnyen utánoz mandulát vagy macska szemvonalat (ha a szája utánoz macskát akkor az nem az, amiről most szó van ; – )
  • Karjaik egy tömb helyett  ívekkel és gödröcskékkel tarkítva, fátyolként lebegve indulnak ki vállukból
  • Hajuk, mint sokáig exponált vízesés, selyemomláshoz hasonló zuhatag

Most, hogy a hölgyekről való ömlengést befejeztük, le is zárjuk a cikkünk 2. fejezetét, ígérjük hamar jön a 3. rész, amiben az utómunkáról, az “Anasztázia kontraszt”-ról lesz szó és, mint fő attrakció letölthetővé teszünk egy Volkova féle Photoshop actiont, ami egy telefonnal, éjjel, egyedül (télen, az északi falon, viharban) készült képet is simán Volkovásít (na jó nem, de ilyen effektet használ a művésznő is : – )

Utószó a cikkről és mások másolásáról:  nem helyes/egészséges tanulási folyamat az, ha valakit minden áron és tökéletesen le akarunk utánozni. Ujj/forma gyakorlatnak megteszi ha tanulunk abból, ahogy Ők csinálják, (ennek van szánva a cikk) de a másolásnak nem csak Schmidt Pál óta nincs értelme a világban és az országban, pont az alkotás FOTOGRÁFIA lényege , az új létrehozása, a pici azelőtt nemlétező világok, hangulatok teremtése a fő célunk, amit nem fogunk elérni ha betesszük az indigót.

A cikkben található képek Anastasia Volkova tulajdonát képezik – Minden jog fenntartva!

Pin It on Pinterest

Share This